Miért félünk beleengedni magunkat a megérzésekbe, az intuícióba, a szakralitásba, miért féljük élni a szakrális női minőségeket? Egyszerű a válasz, mert nem igen kaptunk rá mintát, meg különben is nagyon misztikusnak hangzik és akkor egyszerűbb hárítani, mint belemenni… Engem azonban nagyon hívott ez a téma!
Mostanában teljesen úgy tekintek a témákra és gondolatokra, amiket elétek is tárok, mint egy gondosan megválogatott gyűjtésre. Ahogyan a népi hagyományainkat, dalainkat és táncainkat is az én szememben nagyon tiszteletre méltó emberek a mai napig gyűjtenek és ezáltal éltetnek is! És pont ezzel a példával élve az istennő témát, a szakrális nő témáját is lehetne bőven gyűjteni! Mindannyiunkban ott lakozik az istennő, az istennői minőség! Mára már ez nem is kérdés, de amikor ezzel évekkel ezelőtt először találkoztam, akkor én is úgy tekintettem erre, hogy hát persze persze, mint ahogyan bennünk él a hercegnő is, főleg a sok hercegnős mese, meg a “minden farsangon hercegnős vagy menyasszony jelmez” után :)! És leginkább úgy képzeltem, hogy ez úgy működik, hogy ha van egy olyan férfi mellettem, aki ezt képes kihozni belőlem…!!!???!!! húúú, de közben mennyi víz lefolyt a Dunán és persze bennem is mennyi minden változott.
Az istennő én vagyok, mint test, lélek, szellem egysége energetikai szinten, mint végtelen lény, ami túlmutat a fizikai testünkön. Sokszor érezzük, hogy jelen van bennünk ez a női minőség, de valahogy mégis elnyomjuk a racionális énünkkel, nem merjük elfogadni, hogy minden, amit érzünk impulzusként, gondolatként az valóság és létezik! És félreértés ne essék az istennői minőségekben vannak pozitív és negatív minőségek, jó és rossz, fény és árnyék egyaránt, tehát ez megint nem a habos-babos matiné.
Hányszor érezzük, hogy benne vagyunk valamiben, próbáljuk a racionális agyféltekével elvégezni az adott feladatot, de nem megy, aztán jön egy sugallat és érezzük, hogy megszületett a megoldás és ez a jó irány, persze ha engedjük érezni! Vagy akár kimegyünk a természetbe és érezzük a lüktetését, vagy megfogan a gyermekünk a szívünk alatt, majd 9 hónappal később átéljük az élet egyik legnagyobb csodáját, beavatódunk, anyává válunk! Bennünk nőkben mennyivel több minden van, mint amit legtöbben megélünk, átélünk, mennyivel több mélység, intuíció, szenvedély, szexualitás! Ahhoz, hogy ezeket fel tudjuk magunkban szabadítani, és az istennőségünket minél jobban meg tudjuk élni a mindennapokban is, segítségünkre lehetnek az archetípusok, azaz ősképek, ősminőségek megismerése, amelyek egyszerre vannak jelen mindannyiunkban, az hogy épp melyik szakasz dominál, attól függően nevezzük leány, anya, királynő vagy banya minőségnek.
Lelkemnek nagyon kedves női szertartásaink egyikén ezekkel a női archetípusokkal és istennői minőségekkel “utaztunk”, majd egy “spiráljárás” keretein belül, egy belefelé kanyargó úton szó szerint is elindultunk magunkba befelé és meg is éreztük, tapasztaltuk hogy hogyan vagyunk az egyes fázisokkal, mit hogyan sikerült integrálni magunkban, mire érdemes még figyelnünk, melyik részünket érdemes gyógyítgatni még. Kétségem sem volt, hogy ez mennyire működik, minden pontján rárezegtem a bennem feltörő érzésre, minden világos volt. Az anya szakasznál például nekem egyértelműen feljött az egyedüllét, ami valóban jellemző volt az anyaságom jó pár első évében. Gyermekét egyedül nevelő nővé lettem, ami még úgy is fájó volt, hogy a döntést én hoztam meg, hogy így legyen. És ez teljesen váratlan helyzetekben tudott nagyon erősen belém nyilalni. És ha olvastátok az előző bejegyzésem, amiben a hajamról, a gyökereimről írtam (http://enido.hu/2018/11/07/haj-ajj-a-foltom-es-en/), akkor most ezzel megint egy szelencét nyitok ki – magamban is-, miszerint kikerült a spirálom, ami már egy ideje nem volt jó érzet, jelzett a testem, éreztem olykor a derekamat is. És mi van a spirál után ugyebár, a spirálon túl?? Újra megnyitottam magamban is és fizikai szinten is egy újabb körben az anyaság lehetőségét. És ahogyan vizsgáltam magam éreztem a feltörő félelmek hadát, olyan jó most az, amiben vagyunk, a párommal is, és áldott egy mozaikcsalád vagyunk. Nagyon klappol minden, a gyerekeink is, már elég nagyok is, most kezdjem előlről? Olyan meghitt és szép minden, legszívesebben konzerválnám ezeket a pillanatokat… De hát ilyen nincsen ugyebár, és azt a gondolatot és érzést erősítettem magamban, hogy a változás, az mindig jó és csakis jobb és jobb lehet! De akkor mégis honnan a félelmek? Fel kellett ismét kutatnom magamban még a saját születésemből jövő félelmeket is, hogy nehezen születtem meg, hogy kétszer a nyakamon volt a köldökzsinór. És hogy az a félelem is munkál bennem, hogy már egyszer egy gyerekkel egyedül maradtam. Hogyan is tudnék most biztosra menni? A kérdés nyilván költői! 🙂 Végül mindig oda jutok, hogy a legtöbb amit tehetek, hogy dolgozom ezeken a félelmeken, nem zárom le őket többet, kérdésben maradok! Mi más lehetséges még, amire még nem gondoltam? Merhetek a lelkemre hallgatni és tisztán, őszintén odabízni az égieknek, a Jóistennek! Lehet, hogy még anya leszek?
Bővebben az archetípusokról és az istennői minőségekről Majoros Melinda nőiség szakértővel beszélgettem. Egyetértettünk abban, hogy a kulcs, a női folyamataink megismerése, és megélése. Ehhez pedig az első lépcső a női szerveink anatómiai ismeretéhez vezet, hiszen csak azt tudjuk megszeretni és elfogadni, amit ismerünk. Arról nem is beszélve, hogy szexualitásunk kiteljesedését is csak ezen keresztül érhetjük el.
Ehhez nyújthatnak segítséget a különböző egyéni és csoportos terápiák, a helyes kérdezés technika, vagy, az általam is olyan sokat hangoztatott, női körök gyógyító ereje.
Melinda minden egyes szava aranyat ér, és mindig az az érzésem, hogy órákig el tudnám még hallgatni, szívből remélem, hogy lesz még rá alkalmam, és hogy Ti is megtaláltátok azokat a tanításokat, gondolatokat, amelyek hozzásegíthetnek az istennői minőségetek megéléséhez.
A Melindával készült beszélgetés elérhető Youtubon az Énidő csatornán, illetve bármikor és bárhol meghallgatható a podcast alkalmazásokon: https://anchor.fm/enido
