Olyan jó lenne, ha minden tanár igaz(i) ember lenne! Vagyis helyesbítek, minden ember igazi ember lenne! Álarc nélküli, aki beleáll a lelke hívásába. Nem keresi a kifogásokat, hanem figyel az intuícióira és ezen keresztül ad át a fiatalságnak és ezáltal létrehoz valami csodálatosat. Többek között ezek a gondolatok jutottak eszembe a Joós Andreával készült interjú alatt, ami egy szempillantásnak tűnt.
Andival, az egyik bátyja, Joós István könyvbemutatóján találkoztunk először, ahol már egyből elfogott egy érzés, mintha mindig is ismertem volna őt és pontosan tudtam azt is, hogy fogunk mi még kapcsolódni. Vannak emberek, mondatok, gondolatok, amik még a találkozás után is napokig velem maradnak, na most az Andival való akkori találkozásom, és a mostani intim beszélgetés után is ezt éreztem.
Andi amellett, hogy munkáját szeretettel végző biológia tanár, még más dolgokkal is foglalkozik, például a Brandon Bays nevével fémjelzett belső utaztatásokkal is foglakozik. Én is nála/vele utaztam először és nagyon szép és mély élmény volt. Az ő élete is egy trauma átélése után változott meg igazán, amikor másfél éve endometriózissal diagnosztizálták. Ez volt az az igazi wake up call, amiről Brandon Bays is szokott beszélni, amikor érzed, hogy vagy most, vagy soha! Vagy beleállsz végre és elkezded élni az életed, vagy figyelmen kívül hagyod a hívást, és az álarcod mögé bújva élsz tovább, ahogy azt eddig is tetted. A döntés nem tűnik egyszerűnek, de azt kell, hogy mondjam, hogy mégis az, főleg már utólag. 🙂 Számomra azt az életet élni, ami boldoggá tesz, amiben megtalálom a belső gyémántomat, felszabadítom az igazi énemet, egyértelmű, mint a levegő vétel. De a tapasztalat azt mutatja sajnos, hogy ez mégsem ennyire egyszerű választás, máskülönben nem lenne ennyi beteg ember.
Andi meghallgatta mit üzen a teste, és elkezdett tudatosan lassítani! Mennyire fontos ez a szó „lassítani”, és mennyire jót tenne nekünk, ha a mindennapi to- do listünk elkészítésekor mindig ez lenne az első pont, az első teendő. Csak pusztán annyi, hogy: „Lassíts! Mindenre van időd!” A mai rohanó világunkban ez sem egyszerű persze, de a belső gyémánt megtalálásának elengedhetetlen velejárója.
A lassítás következtében rájössz olyan dolgokra amiket, a rohanásban, az állandó cselekvésben szinte képtelenség meghallani. Andi például elkezdett anatómiai színező könyveket készíteni! A szerveinket rajzolja meg és díszíti magyar népi motívumokkal, a „kapcsolódjunk jobban a saját testünkkel és önmagunkkal” jeligére! Hát ez mennyire csodálatos, szívet melengető, és egy terápiás lehetőség azoknak is, akik színezik.
Nem is csoda, hogy ilyen önmunka, beleállás, tudatosság mellett az endometriózis nem jött elő újra, és azóta teljesen tünetmentes!
Andi példája mindannak ami szép és egyedi ebben a világban. Mindenkinek szeretettel ajánlom a beszélgetés megtekintését az Énidő Youtube, vagy meghallgatását az Énidő podcast csatornáján.
