Egy kis, erdei ösvény vezet le a löszfalba vájva, az akarattyai fesztivál színhelyre, érdekes távlatot és párhuzamot adva, az ‘ösvénynek’, ‘útnak’, ‘felfedezésnek’, ‘titoknak’. A fesztiválon először jártam, és az idei volt a 4. év, hogy megrendezésre került. A légkör teljesen egyedi, és egyetlen hazai eseményhez sem hasonlítható, nemcsak az egy hét alatt meghallgatható több mint 800 előadás, kerekasztal, workshop, vagy más műhelyprogram miatt, hanem, amiatt is, amit az ideérkező emberek hoznak magukban, erre a ‘nyitott hétre’: a tudatos jelenlét és kapcsolódás szándékát. Ember legyen a talpán, aki manapság értően, és kellő figyelemmel, elmélyülten tud tájékozódni, a különböző szellemi irányzatok, eljárások, módszerek között, melyek arra lennének hivatottak, hogy segítsenek eligazodni életünk élményszerű tapasztalataiban. A fesztivál erre az igényre kíván egy minőségi, mosolygós és csendes útba igazítást adni.
Akár egy Városi Serpával akarsz sétálva beszélgetni, akár a Férfiak Klubja sátorban hallgatnál izzó érvelést, vagy a Szülők Sátrában lennél, gyengéd, megértő közegben, itt a helyed. Emellett improvizatív tánc, meditáció, vízi dob szeánsz és száz meg száz lehetőség kínálkozik annak, aki ‘kapcsolódni’ szeretne, akár kívül, akár belül. Ha ehhez hozzávesszük, a számtalan, esti, zenei attrakciót és a teljesen egészséges konyhát, és cukrász műhely különlegességeket, akkor lassan-lassan teljessé válik a kép, hogy mire is vállalkozik az, aki meglátogatja a fesztivált. Persze egy felsorolás nem adhatja vissza, az éjszakai táncot a homokban vagy spontán kórust a vízparton, a lágy és színes forgatag megkapó látványát, ahogy összekapcsolódik az élményekben, tudatosan. Mert az csak azoknak adatik, akik eljönnek ide. S persze mindenki ‘hozott anyagból’ dolgozik, mert ez nem egy mágikus hely. Itt azt éled meg, amit ide hozol, amire nyitott vagy, amit beleteszel. Nincsenek receptek, csak egyéni utak, amelyek időnként összekapcsolódnak, máskor meg egyedül futnak, akárcsak az akarattyai löszfalban.
Parnó Román Ágoston
