El tudnám viselni, ha minden héten lenne egy ilyen szabadnap, így a hét kellős közepén, szerdán! Imádom, ami ma körülvesz, csend, nyugalom, béke, várakozással teli izgatottság, lelkesedés, hogy érzem, hogy valami születik bennem, ezt a napot csak magamra szentelem.
Nem álltatom magam, pontosan tudom, hogy ehhez sok mindennek kellett így együttállnia. Kezdve azzal, hogy őszi szünet van az iskolában és a kisfiamnak, Rubennek van két nagyon klassz nagyszülője, akik alig várták a szünetet, hogy legalább két tejles napot tudjanak eltölteni az unokájukkal…hát ezt én is, nincs mit tagadni!
Nyilván így kellett lennie, de azért mekkora mázlista vagyok, hogy pont akkor születtem, amikor a természet hirtelen elkezdi az őszi színesedését. Október harmadikával nekem mindig egy új kör indul, ezért ez az időszak mindig különlegesen intenzív, sok megéléssel, sok felismeréssel, sok újdonsággal. Különösen amióta betöltöttem a 30-at minden évben azt érzem a szülinapomkor, hogy mennyire hálás vagyok mindenért, minden jóért és – egyre inkább gyakorlom- hogy minden rosszért is. De azzal, hogy rálátok, és igyekszem mindig még jobban feltárni, egyre békésebbnek és boldogabbnak is érzem magam.
az én őszöm…így fest..
Őszülök amúgy…. de tényleg. Milyen érdekes, hogy korábban nem szerettem a hajam színét, aztán egy idő után nagyon megszerettem, ahogyan egyre jobban megtanultam elfogadni és megszeretni magamat, úgy egyre szebbnek is láttam vörös hajjal együtt is :). Erre most meg kezdhetek gondolkodni azon, hogy hogyan tüntetem el az őszhajszálakat, vagy pont, hogy ne tegyem…?
Ez az ősz, itt és most kiemelten az elmúlás és elengedés időszaka…
és talán egyben az újrakezdésé is, én legalábbis ezt élem meg. Kicsit kettős is az érzés valóban.
Ti hogy vagytok ezzel? Valahogy mindig meg kell csinálni a helyet az újnak…és ez gyakran fájdalommal, nehéz felismerésekkel és sok kihívással jár. De mindenképpen megéri, sőt, szinte már-már elkerülhetetlen. Ha nem így teszek, akkor a testem azonnal jelez! Terel. Csak legyen időm odafigyelni! A minap például komoly fájdalmat éreztem a keresztcsontomban, teljesen beállt. Utoljára szülésnél éreztem ilyet -nyilván nem véletlen ez sem, eléggé elgondolkodtatott – járni alig tudtam 2 napig, még most is érzem, pedig harmadik napja gyúrom magamban, hogy mi ez… Számomra ez a tudatosság egyik fontos része! És közben hiszem azt, hogy azzal, hogy folymatosan időt szentelek magamra, a bennem zajló dolgokra, érzésekre, gondolatokra így egy csomó mindent meg is előzök. És közben persze egy csomószor elesek, meg felállok, olykor eltévelygek, de ezzel együtt is élvezem az utat, azt hogy miből mi bomlik ki, hogy egy kis odafigyelésből mennyi minden bomlik ki, napi szinten is!
És azon túl, hogy ez mennyire sokat jelent nekem, ez milyen sokat jelent a környezetemnek is, hogy ha én jól vagyok, akkor ők is sokkal több minőségi időt, gondoskodást és szeretetet kapnak tőlem. Ami az igazi kihívás, hogy az erre -és a másra, a sok-sok szerepünkre- szentelt, szánt időt jól beosszam! Hogy jól meghúzzam a határokat ebben! És ez egy örök egyensúlyozás! Az ebben való tudatosság egy örök, de igazán értékes kihívás számomra is!
Nekem az út…mennyire élem a hivatásomat?
Ennek az időszaknak számomra ez a legnagyobb énkérdése. Már tudom, hogy mi a hivatásom, felismertem, de vajon 100%-ban fel is vállaltam? Hol tartok ebben a folyamatban? És mi az, amit nap mint nap teszek azért, hogy ebben még jobban elmélyedjek és ezt meg is mutassam másoknak? Úton vagyok, hajrá ősz, lássuk mit hozol ezúttal? 🙂
Ti hogyan élitek meg a tudatosságot?
Palya Beát is kérdeztem erről, mert én őt olyannak látom, aki megjárja a maga köreit, a maga útját és közben végtelenül önazonosan él. Éli, alkotja az útját és szerintem ez példaértékű.
Még több videóért nézzetek el a youtube csatornámra, hm? itt!
Sok nyugodt hangolódást és énidőt kívánok Magunknak! 🙂 Tegyetek Magatokért nap mint nap! Úton vagyunk mindannyian!
Hivatásunk témája egy kicsit másik szemszögből a wakemeup blogon: itt!
A csodás képeket köszönöm Vikinek! Matuz Viktória Photography
