A beszélgetést itt hallgathatjátok meg!
Viszont amiért ez a bejegyzés született az nem más mint, hogy megosszam Veletek a visszajelzést, amit Vikitől kaptam, és ezáltal megmutassam Nektek is, hogy hogyan hatunk egymásra, hogy együtt erősebbek vagyunk, és ezzel is arra bíztassam magunkat, hogy merjünk megosztani, beleállni és felvállalni!
“Nagy várakozással és egy kis izgalommal érkeztünk meg a találkozóhelyünkre Erikához. Amikor egy addig még személyesen nem ismert emberrel veszünk fel egy podcast adást, mindig van bennünk egy egészséges félelem az ismeretlentől, vajon hogy sikerül majd a felvétel, folyamatos lesz-e a kommunikáció, jó lesz-e az adás hangulata, de ahogy megláttuk Erikát éreztük, hogy itt minden várakozáson felül fog működni, hiszen azt a nyugalmat, ősenergiát amit árasztott magából önkéntelenül is saját részünké tettük arra a 38 percre.
Érdekes volt hallani azokat a gondolatokat, amik minden nőt foglalkoztatnak, Erika szemszögéből saját hitrendszere szerint. Szó volt az útonlevés-útkeresésről, énidőről, a tevés alkotás egyensúlyáról, csendről, háláról, időről és még megannyi értékes gondolatról, amikről Tündivel még sokáig beszélgettünk, elemeztünk. Hogy Erika hasonlatával éljek, annyira szükségünk van énidőre mint egy papírzsepire, és persze ez nem csak átvitt értelemben igaz, hanem szó szerint is érthető, minél mélyebbre ásunk saját magunkban annál több seb, fájdalom, megoldandó konfliktus tör elő, aminek a megoldásához lehet egy zacskó papírzsepi is kevés lenne.
A másik nagyon fontos gondolat, ami továbbgondolásra érdemes a csendben levés, ami mindkettőnknek nehéz, ezért is kezdtünk bele-többek között- a podcast adások készítésébe, hiszen a beszélgetés, tevés, pörgés elemi szükségletünk. Persze azt mi is érezzük, hogy a csend gyakorlása, szoros összefüggésben az énidővel, kiemelten fontos a saját lelki békénk megtalálásához ebben a mai őrült világunkban amikor mindig van valami zene, zaj, villogó vagy rezgő telefon, kiabálás, csengetés, információk hada a nap 24 órájában. Ebből ki kell szakadni, és csak befelé figyelni a telefonunkat messzebbre tenni és gondolkozni, magunkról a világról, mert fontos és csak így érhetünk el fejlődést magunkon és ezen keresztül közvetlen környezetünkben is.
Az adásunkat azóta kétszer is feltettük fél év különbséggel és az eredmény magáért beszélt, mindkét alkalommal rekord hallgatót ért el. Az Erikával való első találkozásunk mindkettőnk életében elindított valamit, vittünk magunkkal egy hangulatot, gondolatot, és megismerhettünk egy olyan embert, aki képes betölteni a teret és egy teljesen egyszerű mondattal is könnyeket csalni az ember szemébe. Köszönjük Erika! 🙂 ”
