Az előző heti tematikát folytatva ismét a kapcsolatok rejtelmeibe merültünk el, ezúttal pedig nem más volt a vendégem, mint a csodálatos Zentai Anna. Annával mindig különleges a beszélgetésünk, azt érzem, hogy bármeddig tudnék vele utazni, boncolgatni, kérdéseket feltenni… főleg ha az igazi ‘megfejtése’ a téma. 😊
Minden romantikus film, és a körülöttünk lévő világ is azt sugallja, hogy létezik ’a Nagy Ő’. Mármint, hogy egyetlen ‘Nagy Ő’ létezik. Dilemmába kerültem, hiszen eddig úgy éreztem, hogy mindig az aktuális kapcsolatom az igazi. És ez így is van jól, hiszen így legalább mindegyikben benne is voltam 100%-ban! Az Annával való beszélgetésem után sokat gondolkodtam…Vajon hogy is van ez? Mitől igazi az igazi? Vagy éppen csak igazinak vélt társ? És még egyet visszalépnék, hogy vajon azt tudjuk-e pontosan, hogy mire vágyunk egy kapcsolatban?
A címben feltett nagy kérdést boncolgatva, Anna rögtön azzal indított, hogy a magyar nyelv egyik szépségére hívta fel a figyelmet, hiszen ha közelebbről megvizsgáljuk az ’igazi’ szó jelentését, és a végéről elvesszük az ’i’ betűt, az IGAZ szót kapjuk. És ez rögtön elvezet minket ahhoz a kérdéshez, hogy “mi is az az érzés, ami igaz benned”? Ami akkor is ott van, ha elfojtod? Az IGAZI a legnagyobb kihívás is egyben, a legnagyobb személyiségfejlődéseket vele, illetve általa tudod átélni. A többi kapcsolat az úton pedig ‘csak’ útjelzők és fontos tanítások, hogy eljussunk a nagybetűs IGAZIhoz, akivel azért fontos az egyesülés és összerendeződés, mert ebben az energiában tudunk igazán nagy dolgokat teremteni. Az úton pedig igazinak vélt kapcsolatainkban azért vagyunk, mert a tudatalatti hitrendszereinkkel azt hisszük, hogy ez így jó, így működik, valójában pedig nem így működik, csak erre még nem ébredtünk rá.
Tulajdonképpen az ember élete egyik fő céljának a társ megtalálását tartja, még akkor is, ha hasznosak azok az időszakok, amikor egyedül vagyunk és felfedezhetjük saját magunkat. Viszont azt látom magam körül, hogy nagyon sok az egyedülálló nő és férfi. Én is megtettem ezt az utat, és nagyon is tanulságos volt, elváltam, majd újra kapcsolódtam, szakítottam, meg velem szakítottak, sírtam, dühöngtem, sajnáltam magam, hisztiztem magamban. De arra kellett rájönnöm, hogy mint mindenben a megoldás csakis bennem van, és ha elfogadjuk, hogy tükörvilágban élünk, akkor a legtöbb amit tehetek, hogy magamon dolgozom, és nem pedig a másikat próbálom megváltoztatni vagy hibáztatni. Felelősséget kell vállalnom azért is, ha nem, vagy még nem érkezik az életembe. Majd halljátok a beszélgetésben, hogy Anna is ezt tapasztalta, ő is ezt tanulta meg az úton, hogy csakis magunkat tudjuk megváltoztatni vagy a dolgokhoz való hozzáállásunkat és akkor mást fogunk látni a tükörben.
Na de mi van akkor, ha ott kopogtat az IGAZI, észrevesszük egyáltalán? Nyitottak vagyunk rá? Képesek vagyunk befogadni? Elfogadni és megélni? Mert azt is látom, hogy olykor a jó dolgokat is kihívás beengedni, megengedni magunknak! Viszont aztán ha átkattan, ha megtaláltuk az igazinkat, és be is engedjük, akkor aztán igazi új teremtések és alkotások születnek! Anna azt mondja, hogy szerinte az IGAZI-t nem tudjuk nem észrevenni!
Megint egy értékes, mély, továbbgondolkodásra sarkalló időt töltöttünk együtt, melyből reményeim szerint ti is találtok olyan kérdést, gondolatot, melyet magatokkal tudtok vinni az utatokra, tovább tud lendíteni egy-egy nehezebb pillanatban. A teljes beszélgetés megtalálható az Énidő csatornán, illetve a kedvenc podcast alkalmazásodon.
Ha szeretnél egy zárt női csoportban inspirálódni, itt tudsz csatlakozni: Énidő, jelenlét, önismeret
