Azon gondolkoztam ma mielött leültem írni, hogy írhatok-e én egyáltalán erről a témáról. Jogom van-e itt szakértősködni? Ha egy kívülálló ránéz egy napomra vagy hetemre, biztosan kijelenti hogy az embernek arról illik osztani az észt amit maga is gyakorol és jól ismer. Jelenlegi mindennapjaimban ritkán (értsd soha) található olyan perc amit lelkiismeret furdalás nélkül, vagy akár azzal együtt, a többség által elfogadott “énidő” programokkal töltenék. Nem járok moziba, barátnőkkel beülni valahova, bárkivel beülni bárhova, kozmetikushoz, fodrászhoz, tornázni és még sorolhatnám.
Az ügyfeleimmel mindig kitöltetek első alkalommal egy grafikont, ahol megnézzük az életük különböző részeivel mennyire vannak megelégedve. Pontozniuk kell, hogy mennyire érzik magukat a célegyenesben. Azt, hogy azon az úton járnak ami egy adott témában a céljaik, elhatározásaik felé viszi őket. A tizes skálán a különböző részeknek adott számok általában nagy eltérést mutatnak egymástól. Míg a közös munkánk célja nyilván az, hogy ezek a tizhez minél közelebb kerüljenek, azt is mindig elmagyarázom hogy az “egyensúly” amire az életben mindenki vágyik az nem abból áll hogy minden szegmens hasonló pontszámot (elégedettségi szintet) kapjon.
Életünk különböző szakaszaiban mindig másra fektetjük a hangsúlyt, az időnk túlnyomó részét és az energiánkat. Gyerekként játszunk, tanulunk. Fiatal felnőttként nagyon sok kapcsolatot ápolunk, keressük a maradandó, értékes embereket az életünkbe. Van olyan életszakasz amiben karriert építünk vagy tanulunk, van amikor kisgyerekekkel ülünk otthon, a játszótéren vagy bárhol és őket fejlesztjük, róluk gondoskodunk. Van akinek a kiemelkedő sport teljesítmény veszi át egy időre a vezetést, van akinek a párkapcsolata javítása, gondozása. Egyszerre minden nem megy ugyanolyan hangsúlyosan. Ezt vagy elfogadjuk, vagy folyton elégedetlenek leszünk az időnk és energiánk mennyiségével.
Mégis hol az “egyensúly”amikor éppen nincs? Hol található az “énidő”? A részletekben. Az örömteli percekben amiket megélünk amikor a céljaink felé dolgozunk, látjuk a munkánk eredményét. Amikor rájövünk (jobb esetben), hogy ezeket a célokat mi tűztük ki magunknak, a saját értékeink szerint (ha nem, a coaching munka első lépése ezek feltárása), mert ez számunkra az adott életszakaszban valamiért fontos. Prioritásként kezelése annak, hogy felismerjük és megéljük ezeket az érzéseket.
E közben azonban nagyon fontos megtalálni akár a legapróbb kikapcsolódást elősegítő perceket, akár ötvözve a kötelező feladatokkal. Személyes tapasztalatom szerint kiválóan lehet tornázni miközben babakocsit tolok a (szerencsére kihalt) rögös úton vagy a barátnős beszélgetést a folyamatosan mászó baba mellé szervezni. Vagy egyszerűen élvezni hogy milyen kellemesen süt a nap és milyen csodás illat van.
Érdemes ilyenkor azt is megfogalmazni kinek mi az énidő az értékei alapján és ahogy lehetőség nyílik, nagyobb programokat szervezni. Nem feltétlenül önkényeztetés kell hogy legyen… Lehet segítségnyújtás,. Lehet egy bensőséges beszélgetés vagy egy finom étel elkészítése amivel másnak is örömöt szerzünk. Lehet torna, szakemberrel konzultáció hogy javítsunk az életünk bizonyos részein, tanuljunk és fejlődjünk. Arra jött létre az ÉNIDŐ.HU csapata hogy ehhez megbízható szakembereket és egy közösséget biztosítson. Önmagunk megismerése az énidő élményhez is nagy segítséget nyújt.
Szász Kata
Életvezetési és párkapcsolati coach
