Először is azzal kezdem, hogy a grafológus számára nincs jó, vagy rossz. A grafológus sosem ítélkezik, tényközlés van. Szubjektív megítélés, hogy mi a jó és mi a rossz, hiszen egy-egy személyiségvonás valaki számára pozitív, ha előnyös oldalára fordítja azt, valaki számára pedig negatív. Nem húzhatjuk rá mindenkire ugyanazt a skatulyát.
Másodszor pedig a szép és csúnya írásról írnék néhány szót, amivel is egy sztereotípiát szeretnék szerteoszlatni. Sokan mondják, hogy jujj, én nagyon csúnyán írok, akkor biztos rossz ember vagyok, inkább meg sem mutatom az írásom. Hangsúlyozni szeretném, hogy azért, mert valami eltér a standardtól és a megszokottól, az nem csúnya! Hogy ki mit talál szépnek vagy csúnyának, az mindig a szemlélőn múlik, vagyis az is meglehetősen szubjektív, mint a jó és a rossz tipizálása. Ezzel csak azt fejezzük ki, hogy a bennünk élő érték-, és fogalomrend szerint hol helyezkedik el az adott dolog.
Iskolában tanult, standard írásminta:
A grafológus szótárában nem szerepel a „szép” vagy „csúnya” írás fogalma. A grafológus nem esztétikai élményt keres egy kézírásban, hanem azt, hogy az miben és milyen mértékben tér el az iskolában tanított normától. Sokszor egy a köznyelvben „csúnya” jelzővel illetett írás olyan egyedi vonásokat tartalmaz, ami gyönyörködteti a grafológus szemét, mint az alábbi mintánál. J
Standardtól eltérő, egyéni írásminta:
A grafológiában minden mindennel összefügg, egy íráson belül sok mindent kell egymáshoz viszonyítani, így mind a gyöngybetűs és mind a standardtól eltérő írásban látható az összes személyiségvonás, amiből is a grafológus felépíti a teljes személyiségképet.
Horváth Rita
grafológus
