A személyes kommunikációm újratervezése

//A személyes kommunikációm újratervezése

A személyes kommunikációm újratervezése

Az újratervezés folyamata, legyen szó bármiről, mindig legalább 3 lépésből áll.

Az 1. lépés a jelenlegi helyzetem elemzése, vagyis a személyes kommunikációmban először azonosítanom kell, hogy hol, milyen pontokon vannak nehézségeim. Kikkel boldogulok nehezen? Milyen szituációkat, konfliktusokat nem tudok megoldani? Milyen helyzetben nem tudom érvényesíteni az érdekeimet? Sokszor bár tudom, hogy valamilyen területen elakadás van a személyes kommunikációmban – párkapcsolatban, családon vagy éppen munkahelyen belül –, azt mégsem tudom meghatározni, hogyan is lehetne változtatni a helyzeten. Ahhoz, hogy megtaláljam és elsajátítsam a számomra megfelelő kommunikációs trükköt, technikát (ami sokszor csak apró, egyszerű változtatás, ami mégis nagy hatással bír) előbb egy kis jártasságot kell szereznem a kommunikáció elméletében és elemzésében. (Egy elemzési módszert lejjebb kifejtek egy példán keresztül, hogy lásd, milyen elemzésekre gondolok.) Aki szeret olvasni, szerencsére már sokféle könyvet talál kommunikáció témában, aki pedig inkább szóban fejlődne, annak érdemes kommunikációs tréningek után néznie.

A 2. lépés a személyes kommunikációm újratervezésében a célom megfogalmazása. A kívánt állapotot kitűzöm magam elé (gördülékenyebb megbeszélés; felnőtt típusú, kölcsönös tiszteletre és odafigyelésre alapuló beszélgetés; jó konfliktuskezelés stb.), és végiggondolom, hogy hogyan is fogom ezt elérni. Itt olyan eszközökre, tippekre lesz szükségem (ezekből is bemutatok hármat lejjebb), amelyek könnyen megtanulhatók, kipróbálhatók, és jó eséllyel pozitív elmozdulást eredményeznek a tipikus, újra-és újra ismétlődő, jellemzően kudarccal záródó beszélgetéseimben.

És a 3. lépés, ami a legfontosabb: a Gyakorlás! A szóbeli kommunikációban az a nehéz, hogy nincsen főpróba, nem tudom kitörölni és újraírni, mint egy emailt. Ami egyszer elhangzik két ember között, az elhangzott, annak súlya van. A bátrabbaknak érdemes kiválasztaniuk egy szimpatikus tippet, és azonnal belevágniuk az új típusú kommunikáció kipróbálásába, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsenek, mert minden szituáció után egyre rutinosabbak, ügyesebbek lesznek! Akik tét nélküli „főpróbára” vágynak, vagy akik nagyobb súlyú kérdésekben szeretnének változtatni az eddigieken, azoknak mindenképpen a kommunikációs tréningeket ajánlom. Ezeken a képzéseken jó hangulatban, játékosan lehet kipróbálni magunkat, nyakon csíphetjük berögződött reakcióinkat, és gyakorolhatjuk új típusú, pozitív megközelítéseinket. Egyszerre fejlődünk és megismerjük önmagunkat.

Ahogy ígértem, most álljon itt egy egyszerű elemzési eszköz, ami egyrészt a konfliktusokat elemzi, másrészt azt is megvilágítja, hogy mi a baj a „Kompromisszumokkal”, és mit értek azalatt, hogy jobb az „Együttműködés”. Tegyük fel, hogy Én és Ő állunk egymással szemben: Én A-t szeretnék, Ő pedig B-t, együtt kell döntenünk és csak az egyiket választhatjuk. Erre a szituációra van egy saját példám: A párom mindig TV-t nézve szeretett elaludni este, én viszont csendben, könyvet olvasva. Természetesen szerettünk volna együtt elaludni minden este. Akkor tévézzünk vagy csendben könyvet olvassunk esténként?

Hányféle eredménye lehet a helyzetnek?

  1. TV: 100%-ik teljesül, amit ő szeretne, de 0% jut nekem
  2. Csendben könyvolvasás: 0% jut neki, én viszont 100%-osan elérem a célomat
  3. Egyik se: 0% neki, 0% nekem
  4. Felváltva, egyik nap TV, másik nap könyv: 50%-ban érvényesül, amit ő szeretne, és szintén 50%-ban teljesül, amit én szeretnék = KOMPROMISSZUM

Első ránézésre a kompromisszum tűnik demokratikus megoldásnak. Mégsem teljes a boldogság, valahol mindenkinek engednie kell a saját érdekéből. Az igazi az lenne, ha mindketten 100%-ig elégedettek lennénk, ha mindkettőnk érdeke 100%-ig teljesülne, ez az EGYÜTTMŰKÖDÉS, amihez az újfajta megközelítésre van szükség.

Az együttműködéshez egy lépéssel hátrébb kell lépnünk, és nem A vagy B viszonylatában vizsgálnunk a kérdést, hanem azt kell kiderítenünk, hogy mi a motiváció a két fél választása között. A mi esetünkben, a párommal arról kezdtünk el beszélgetni, hogy miért jó neki, ha TV-re alszik el, és én miért szeretek könyvolvasás közben elaludni. Kiderült, hogy neki a „zaj” a lényeg, az kapcsolja ki az agyát, nem is figyel a műsor tartalmára. Nekem éppen, hogy a könyveim történetei a fontosak, engem az kapcsol ki, ha elmerülhetek bennük. Így jött a zseniális megoldás, a C terv: a Felolvasás. Elkezdtem felolvasni a páromnak. Őt álomba ringatta a hangom, én pedig úszhattam a történetek tengerében. Tudom, hogy egyszerű, kissé banális a példa, de ezen keresztül könnyű megérteni ezt az újfajta gondolkodásmódot. (Azóta egyébként D tervünk is van: összebarátkoztam egy füldugóval).

Ez a C típusú gondolkodásmód, az együttműködés, a mögöttes motivációk megfejtése a legtöbb szituációban alkalmazható, bár nem tagadom, hogy jóval idő- és energiaigényesebb döntéshozatal. A nagy horderejű kérdésekben viszont érdemes alkalmazni. Egy konzultációm során felmerült a kérdés, hogy a nő akar gyereket, a férfi nem, mi itt a C megoldás? Látszólag sima eldöntendő kérdésnek tűnik, de ezt is lehet távolabbról vizsgálni. Miért nem akar a férfi gyereket? E mögött mindig megismerhető okok állnak – önbizalomhiány, párkapcsolati problémák, pénzkérdés, rossz példák, tapasztalatok stb. A mögöttes problémákat pedig már fel tudjuk oldani, és ha ez megtörténik, akkor az eredeti ellentmondás is egy csapásra eltűnik.

Az ilyen típusú elemzések idő- és energiaigényesek, de a személyes kommunikációm újratervezéséhez nem kell feltétlenül nagy dolgokban gondolkoznom. Apró tippek is nagy változást hozhatnak – erre szoktam mondani, hogy a „Szavaknak varázsereje van”!

3 tuti tipp, amit érdemes kipróbálnod!

  1. Pozitív indítás

Az első mondat, az első benyomás határozza meg a másik személy hozzánk való viszonyulását, az attitűdjét. Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy ha ugyanarról az emberről előbb a pozitív tulajdonságait sorolják, majd csak ezután a negatívokat, sokkal szimpatikusabbnak tűnik, mintha ez fordítva történt volna. Az első benyomás alapján tudat alatt azonnal ítéletet alkotunk, és ezután az ehhez passzoló információkat „gyűjtjük be”, az ennek ellentmondók felett viszont elsiklunk. (Lehet persze változtatni az első benyomáson, de ez sokkal nehezebb, mintha azonnal jó lappal indítunk.) Karrier tanácsadók is mindig azt javasolják, hogy állásinterjún először egy pozitív (de igaz!) mondattal indítsunk. Mindent meg lehet pozitívabban fogalmazni, fontos viszont, hogy őszinte, hiteles legyek, mert ha kilóg a lóláb, akkor azonnal negatív benyomást keltek.

  1. „Kellett volna” helyett: „Legközelebb így és így csináljuk!”

Ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni. Semmi értelme azon rágódni, hogy mit rontottam el én vagy a másik. Dorgálás, sopánkodás helyett, amint elrontottunk valamit, az legyen az első mondatunk, hogy legközelebb, hogyan fogjuk jobban csinálni. Ez személyes kommunikáció szempontjából nagyon fontos különbség. Ezzel azt kommunikálom feléd, hogy:

  • „Szeretlek, mindenki hibázik, nem gond, emberek vagyunk” = elfogadás
  • „Szeretnék veled továbbra is együttműködni” = bizalom, hűség, kitartás
  • „Hiszek benne, hogy fejlődni fogsz, meg tudod tanulni” = hit, támogatás
  • „Hibáztál, ez tény, ezt meg kell oldanunk” = korrekt visszajelzés

A pozitív, előre vivő visszajelzések nem csak az együttműködés biztosítása, hanem a megfelelő személyiségfejlődés miatt is nagyon fontosak.

  1. Nem a személyt, hanem a tettét minősítem!

Alapvető szemléletbeli különbséget tükröz, ha azt mondjuk egy kisgyereknek, hogy „Rossz vagy!” vagy azt, hogy „Rosszat csináltál!”. Előbbiben a személy egészét minősítem, utóbbiban az aktuális, nem megfelelő viselkedését. Egy kisgyerek személyiségfejlődését, önbizalmát visszaveti, ha folyamatosan ilyen, a személyiségére vonatkozó visszajelzéseket kap. (Ugyanígy jobb, ha azt mondjuk, hogy „Milyen ügyesen megcsináltad”, mintha azt hallja folyton, hogy „Ügyes vagy”. Jobb, ha tudatosul a gyerekekben, hogy a tetteiknek vannak következményeik, nincsenek eleve jó vagy rossz gyerekek, emberek. Mindenkinek kijár a szeretet, a tisztelet, az emberi megbecsülés, ettől függetlenül a tetteiket igenis minősíti a társadalom.) Felnőttek között is, egy munkahelyen egészen máshogy hat, ha azt mondom a kollégámnak, hogy „De hülye vagy!” vagy azt, hogy „De nagy hülyeséget csináltál!”. Mindenki felé, akivel személyes kapcsolatban vagyok, azt kell sugallnom, hogy megbecsülöm, tisztelem a személyét, teljesítményét, de ettől függetlenül vannak dolgok, amikben nem értünk egyet, amikben hibázunk.

profile_20150622_123840_767Székely Ágnes
Kommunikációs mentor

By | 2017-06-16T14:44:34+00:00 február 4th, 2016|Tudatos életmód|0 Comments

Szerző:

Az Énidő az önmagadra szentelt idő, ezek az írások és videók pedig lehetséges inspiráció Neked! Én alkotásként élem meg az Énidő üzeneteinek átadását, formába öntését, tapasztalataim gyűjtését. Olyan, számomra hiteles szakértőket mutatok be, akiktől én is tanultam és tanulok a mai napig is. Tartozz a közösségünkhöz és találd meg a saját utadat, a saját Énidődet!