Egyik legfontosabb értékünk, amiért folyamatosan érdemes tennünk: a belső erő, a stabilitás.
Rögtön felhívom a figyelmet arra, hogy pusztán a nagy energia, a határozott fellépés vagy az akaratosság nem egyenlő a belső erővel. A belső erő azt jelenti, hogy bármilyen helyzetben találjuk magunkat, abban képesek vagyunk helytállni. Nem ijedünk meg, nem veszítjük el a fejünket, nem csüggedünk, hanem meg tudjuk őrizni hidegvérünket, tartásunkat. Önbizalmam tehát stabil, bízom magamban minden körülmények között, akármi is történjen velem, lehetőleg nyugodt maradok, és elindulok a megoldás irányába.
A lelki stabilitás legnagyobb ellenfele a kétely. Az emberek ezen a téren nagyon sokat küzdenek saját magukkal. Sokan a legkisebb sikertelenség hatására visszabújnak csigaházukba, vagy ha nem a maximális teljesítményt nyújtják, azonnal ostorozni kezdik magukat. Mások a kritikát nem tudják elfogadni, meg akarnak felelni mindenkinek, azonnal behódolnak a másik ember véleményének, és kételkedni kezdenek önmagukban. A stabil ember ezzel szemben nem szedi szét magát unos-untalan. Ha kudarcok érik, konfliktusba keveredik, akkor is megtartja önbecsülését.
Az önbecsülés azt jelenti, hogy becsülöm magam valamire, tudom, hogy vannak értékeim, és a saját értékeimet tiszteletben tartom, saját magam is tiszteletben tartom. Akármi is történjék velem, értékelhető és szerethető ember vagyok. Ha hibát követtem el, megérdemlem az új esélyt, ha rosszul csináltam valamit, akkor nem csüggedek, hanem újra- és újra próbálkozom, amíg nem sikerül. Itt természetesen nem arról van szó, hogy faltörő kos módjára gázolok át mindenkin, hogy azonnal elérjem, amit a fejembe vettem. A stabil ember tudja, hogy értelmes és reális céljainak elérése időbe telik, amihez elengedhetetlen a rendszeresség, a türelem és a kitartás.
A belső erővel kapcsolatban fontos megemlíteni az önelfogadást is. Elfogadom a kudarcaimat, elfogadom a rossz hangulataimat, az esetleges sértettségemet, haragomat. Minden esetben úgy kezelem magam, mint egy jó barátot. Megértem, elfogadom, szeretem és segítem magam. Ha ezeket az elveket beépítjük mindennapi életünkbe, akkor egyre inkább stabilizálódunk, belső erőnk által önmagunk legfőbb támaszává válunk.
Önismereti gyakorlatok belső erőnk építéséhez
- Kezdjük el leépíteni az összehasonlítgatós játékot! Azaz ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, ne az legyen a fontos, hogy hol helyezkedek el másokhoz képest. Először is az a feladat, hogy figyelje meg, kivel/kikkel hasonlítgatja magát össze. Fontos-e, hogy a különböző közösségekben, a munkahelyen vagy a barátok között milyen pozícióban van a többiekhez képest? Szokta-e méregetni, hogy „jobb” vagy „rosszabb” másoknál?
- Ne legyünk magamutogatók! A következő lépés tehát, hogy ne legyünk harsányak, ne akarjuk minden pozitív érzésünket, jó eredményünket világgá kürtölni. Inkább építsük ezeket befelé, tápláljuk vele bizonyosságérzésünket. Ne akarjuk állandóan felhívni magunkra a figyelmet, törekedjünk a szerénységre.
- Vizualizáljuk stabil önmagunkat! Teremtsünk magunknak egy csendes fél órát, és foglalkozzunk csak azzal, hogy élénken elképzeljük, milyen/hogy néz ki/hogyan viselkedik/hogyan reagál egy munkahelyi konfliktusra/hogyan kommunikál másokkal a lehető legstabilabb önmagunk. Éltessük ezt a képet, engedjük magunkra, hadd épüljön be egyre inkább.
Remélem, hasznosnak találta az írást, várom a kedves Énidőzők hozzászólását, véleményét a témában.
pszichológus
