Ti is érzitek a tavasz frissítő energiáit? Nem véletlen, hogy ilyenkor van a nagytakarítás, a méregtelenítés, vagy épp a vallások által előírt böjtök szezonja: minden a megújulás, a felfrissülés, a soraink újrarendezése felé mutat.
Általában nem vagyok híve a nagy levegővel, minden fronton egyszerre végrehajtott változtatásoknak, inkább arra szavazok, hogy a változásokat apránként, a saját testünkre és lelkünkre hallgatva, egyéni ritmusunkban hajtsuk végre – azt tapasztaltam, hogy az ilyen újítások sokkal jobban és mélyebben beépülnek az életünkbe, mintha egycsapásra akarnánk minden területen 180 fokos fordulatot venni. A tavaszi megújulást azonban – bár továbbra is a kisebb változtatások elve alapján haladunk – érdemes egyszerre több szinten is megkezdeni. Haladjunk kívülről befelé, a környezet, a tárgyak szintjétől a testünk, majd a lelkünk felé. Ha jobban megnézzük, nem olyan nagy a különbség, mint amilyennek elsőre látszik: ahogy elkezded a programot, hamarosan látni fogod, hogy minden mindennel összefügg.
Kezdd a lakásban!
Első lépésként kezdd a felesleges tárgyaktól való megszabadulással. Mivel szín- és stílustanácsadóként is dolgozom, most elsősorban a ruhatáradra fogok koncentrálni, de ugyanez a módszer bármilyen tárgy esetén bevethető.
Pakold ki nagy, hűvös halomba mindazt, ami a szekrényedben rejtőzik, és máris indulhat a selejtezés.
De vajon mi az, aminek mennie kell?
Elsőként – és ez a legkönnyebb – mindennek, ami elhasználódott: megnyúlt, színét, formáját vesztette, szakadt a vállpántja vagy lejártad a sarkát. Vállalhatatlan holmit ne tarts meg. Ám ezzel még bőven nem vagy túl a nehezén, hiszen most jönnek azok a pontok, ahol elő kell szedned az önismeretedet (nem véletlenül mondom mindig, hogy az öltözködés nem egyszerűen a csinosságról szól, hanem a lelkedről is): szórd ki mindazt, ami elhibázott vásárlás eredménye. Nehéz bevallani az ilyen hibákat, de néha hasznos lehet. Menjen az is, ami nagyon nem illik az alakodhoz, amelyekről már régóta tudod (csak még nem volt bátorságod elismerni), hogy már nem fogsz, talán nem is akarsz belefogyni. Annak sincs helye a szekrényben, ami már nem illik az életstílusodhoz, vagy egyszerűen már nem te vagy: lehet, hogy húszévesen még rajongtál a szűk csípőfarmerért, ma már fel nem vennéd – nincs ezzel semmi gond, de ami nem rólad szól, azt nem érdemes őrizgetni. (Látod, milyen könnyű megérkezni a ruhák felől az önismerethez?)
Reformáld meg az életmódodat!
Ha a külső környezeteddel már elégedettebb vagy, akkor nézd meg közelebbről az életmódodat. Itt sem az az első, hogy beleugorj a leghatásosabbnak hirdetett bikinidiétába, inkább indulj ki itt is belülről. Általában elég világosan szoktuk látni, hol követjük el a legnagyobb merényleteket magunk ellen: sok a cukor, kevés az alvás, edzés helyett inkább a tévére meredünk, és hasonlók. Legyen bátorságod felismerni ezeket, és nem gyártani tovább semmilyen kifogást, ugyanis épp ezek azok a pontok, ahol érdemes beavatkozni. Ha úgy gondolod, érdemes megpróbálkozni az étkezési naplóval is, amikor egy hétig minden falatot leírsz, amit megettél, és azt is feljegyzed, milyen lelkiállapotban fogyasztottad el ezeket. Ebből elég látványosan ki szoktak derülni azok a pontok, ahol lépni kell. Egyszerre elég egy-két új szokást beépíteni. Ha ezek napi rutinná váltak, jöhet a többi. Nem is kell nagy dolgokra gondolni, elsőre elég annyi is, hogy kocsi helyett gyalog jársz, vagy lift helyett lépcsőn mész fel az emeletre. Esetleg cukor nélkül iszod a teát, a délutáni csoki helyett gyümölcsöt eszel, vagy minden nap egy-két pohárral több vizet iszol. Ha nincs időd, energiád mozogni, kezdd napi 10 perc sétával, és szép fokozatosan építsd fel az időtartamot és az intenzitást, hidd el, addigra a lelkesedésed is megérkezik!
Engedj el pár felesleges görcsöt!
A harmadik lépésben pedig megérkezhetsz belülre, a lelkedbe. Itt sem kell mindent azonnal felforgatni, elég, ha őszintén elgondolkodsz azon, milyen felesleges görcsöket, megfelelési kényszereket őrizgetsz odabenn, amelyek csak nehezítik a dolgodat. Ha például túl sokat foglalkozol azzal, hogy ki mit gondol rólad, máris nyakon csíptél egy olyan dolgot, amelyik megérett a selejtezésre. Vajon van olyan gyerek (különösen a lányok között), aki sose hallotta gyerekkorában, hogy „szégyelld magad”, vagy „mit fognak szólni?”. Ezek a rögzült görcsök pedig remekül képesek arra, hogy felnőttként is visszafogjanak minket, hogy arra késztessenek: ne tegyünk meg valamit, mert „mit fognak szólni”. Esetleg napokig tépelődjünk egy cikisnek gondolt helyzeten, mert vajon most mit gondolhat rólunk az, aki rajtunk kívül még részese volt.
Pedig az a helyzet, hogy fogalmad sem lehet róla, mit gondol a másik: abban a gondolatban ugyanis az ő problémái, előítéletei, jó és rossz tapasztalatai, emlékei vannak benne, amit te legfeljebb csak apró részleteiben ismerhetsz. Épp ezért az, hogy mit gondol rólad, a legkevésbé a te viselkedésedről szól, sokkal inkább az ő érzelmeiről, bizonytalanságairól, vagy épp elfogadásáról. Ha te kínosnak érzel valamit saját magadon, az a te érzésed, nem az övé: ha tényleg szeretnél rajta változtatni, akkor tedd. Ha viszont szorosan a személyiségedhez tartozik, akkor hagyd, és ne törődj vele, ki mit gondol róla – hidd el, van és lesz olyan ember, aki pont így szeret, ezzel együtt, épp olyannak, amilyen valójában vagy.
Life & style coach