“- Mondd csak, minden három vagy négy házasságból végződik egy válással?” – teszi fel a kérdést Bridget Jones az ő Mr. Darcy-jának.
“- Háromból.” – csattan a közönyös válasz az emberjogi sztárügyvéd szájából.
Rengetegszer futottam bele az utóbbi időben a kérdésbe, hogy „te már annyi válást láttál, hogy nem hiszel a házasságban, ugye?” Biztosan állíthatom magamról, hogy bizony, több válásnak voltam már aktív szereplője, mint esküvőnek, sőt, tovább megyek, életem során több váláson jártam már, mint esküvőn.
A KSH közzétett adatai szerint 2013. évben 36.986 házasság köttetett, és ezzel párhuzamosan 20.209 házasságot bontottak fel. Csak hogy éreztessem a számok drámai mértékét, 1987. évben ugyanezek az adatok úgy néztek ki, hogy 66.082 házasságot kötöttek, és 29.856 került felbontásra. Nektek is feltűnt, hogy nem a válások száma nőtt meg az utóbbi időben, mindössze a házasodási kedvünk csökkent, közel kétharmadával?!
De hogyan történt ez, elveszítettük volna minden kislány legnagyobb álmát, hogy egyszer a földig érő puffos ruhában, hatalmas fátyollal a fejünkön, csokorral a kezünkben vonulunk az oltár elé, és ez lesz életünk legszebb napja?
Szerintem nem erről van szó, csupán rengeteg küzdelemmel jár manapság egy kapcsolat megtartásra, mert annyi szerep hárul ránk, nőkre egyszerre, aminek már a felsorolásától is szédelgek (feleség, barátnő, anya, dolgozó nő, háztartási robotgép, stb…), de meg lehet csinálni, nézzük csak meg a szüleinket vagy a nagyszüleinket, mennyire megéri! Van benne valami csodálatos, hogy két ember úgy dönt, ők bizony összetartoznak, jóban, rosszban. Persze az is előfordul, hogy a rosszban részt a fogadalomból később elfelejtjük. Szerintem főleg ebből fakadnak a problémák, na meg abból, hogy sokan az évek teltével épp azt a csodát nem látják a házasságban, ami az elején olyan különlegessé tette, és egyre könnyebben lépünk ki a problémák elől, amit csiszolgatni kellene.
Az a javaslatom, hogy mielőtt belevágnánk a nagy álom megvalósításába, ismerjük meg önmagunkat, mert abból baj még soha nem lett. Ha tehetném, minden nőnek recepten íratnám fel az Angyalműhely programot, mert higgyétek el, sokat számít. Amíg magadat nem ismered és szereted meg, nem várhatod ezt másoktól sem, és ha magunkkal kellőképpen összebarátkoztunk, mások számára, így Mr. Darcy számára is ellenállhatatlanná válunk… na és akkor jöhet az ásó meg a kapa, de főleg a nagy harang.
A tények ellenére elmondhatom, hogy én bizony hiszek a házasság intézményében, még akkor is, ha a statisztikák nem szólnak mellette. Maradok örök romantikus. Talán éppen ezért van, hogy még egy alkalommal sem csúsztattam lopva névjegykártyát az ifjú pár zsebébe…
Dr. Budavári Anna
jogász
