Hogy állsz a Csenddel? És a Csend – Beszéd – Cselekvés egyensúlyával? Amikor a kommunikációdról, konfliktusaidról, kapcsolataidról gondolkodsz, valószínűleg eszedbe sem jut, hogy a csendre is gondolj. Pedig a Csend, a szótlan, fókuszált figyelem is megér néhány szót J
De kezdjük az elejéről!
Csend a párbeszédben? Hoppá!
A csend kommunikációs megközelítésben nonverbális üzenethordozónak tekinthető, azaz hangok, szavak, verbalitás nélkül is kifejez valamit. Sőt! Kommunikációs alaptétel, hogy nem lehet nem kommunikálni, mert a szándékos kommunikáció, a hangok, a válaszadás hiánya is rengeteg üzenettel, tartalommal bír. Itt egy konkrét példa, hogy lásd, mire gondolok:
Egy pár veszekedni kezd, a nő a sírás határán van, amikor a férfi inkább már békülni szeretne és bocsánatot kér:
F: Ne haragudj, sajnálom.
A verzióban:
N: Nem haragszok. Nincs semmi baj. Az én hibám is…
B verzióban:
N: De igenis haragszok! Mert már megint….
C verzióban:
N: (nem szól semmit)
Mit jelent, ha a bocsánatkérésre nem érkezik válasz? A lelki szemeid előtt, biztosan látod ezt a szituációt. Mit csinál a nő, miközben nem válaszol? Durcásan elfordítja a fejét vagy dühös pillantásokkal levegő után kapkod? Esetleg a kezei mögé rejti az arcát és zokogni kezd? Bármelyik „válasz” előfordulhat, ami biztos, hogy a csend is üzen, illetve a testbeszéd és a cselekvések továbbra is, szavak nélkül is kommunikálnak. És még egy dolgot érdemes megfigyelned, a szokásos, forgatókönyvszerű párbeszédek (pl. Ne haragudj. – Oké, nincs semmi gond.) gyakran rutin válaszokat tartalmaznak, gyenge jelentést hordoznak, míg a válasz hiánya, a csend, sokkal erősebb jelentést tartalmazhat (pl. Annyira nem értek egyet, hogy válaszra se méltatlak. / Kár lenne még az energiáért is, amit a beszélgetésbe fektetnék. stb.).
A jelentés attól függ, hogy…
Minden szó, cselekvés sokféle jelentéssel bírhat, attól függően, hogy kik és milyen szituációban használják. A legegyszerűbb szavakról is, mint pl. kutya, kiderül, hogy mást-mást jelent mindenkinek, ha megkérjük az embereket, hogy rajzolják le, vagy mondják meg, hogy mi jut eszükbe róla. A rajzlapokon hol édes kiskutyák, hol vérengző fenevadak fognak megjelenni. Lesz, aki a biztonsághoz, otthonhoz köti; de akinek a gyermekét támadta már meg kutya, annak éppen az ellenkezőjét jelenti majd: valamit, amitől tartani kell. A testbeszéd, hiába a sok népszerű testtartásokat elemző könyv, ugyanilyen viszonylagos jelentéssel bír. A keresztbe tett lábak és az összekulcsolt kezek jelenthetnek zárkózottságot, szorongást, félelmet, de azt is, hogy a hölgy nem szeretné, ha belátnának a szoknyája alá, mellesleg rettentően fázik, valaki igazán felajánlhatná a kabátját neki!
Ugyanígy a Csend is mást jelent adott kultúrákban, helyzetekben és persze a jelenlévő személyektől is függ.
Csend & Kultúra
Kultúránként eltér például, hogy mikor, mennyi ideig illik hallgatni, illetve, hogy mit jelent a Csend. A keleti kultúrákban a nyugatihoz képest a csendnek fontosabb szerepe van. Japánban például a csend a bölcsességgel, a hitelességgel kapcsolódik össze, egy bölcs nem fecseghet, míg az USA-ban, egy extrovertált kultúrában, a jól megválasztott szavak, egy jó prezentáció a meggyőzés, a hitelesség eszköze. (Érdekességként megjegyzem, hogy az USA lakossága, mint társadalom bár extrovertált, de egyéni szinten vizsgálva ugyanakkora az extrovertált-introvertált személyek aránya, mint például Magyarországon.) Indiában a csend a személyes fejlődés, a világ megtapasztalásának útja. A nyugati kultúrákban, ahová mi magyarok is tartozunk, a kultúrából való kiszakadást jelenti, ha valaki kizárólag a befelé fordulás útján kíván fejlődni. Nálunk sokkal természetesebb folyamat a Csend – Beszéd – Cselekvés egyensúlyának kialakítása.
A Nyugati kultúrákon belül is megfigyelhető a déli országok népeinek forró, zajos beszélgetése és az északi, higgadtabb nemzetiségek párbeszédei közötti különbségek. Eltérő például, hogy mennyi ideig lehet csend az asztalnál anélkül, hogy kínossá válna. Ez a csendtűrésünk.
Csend & Szocializáció
A kulturális normákon túl egyénenként változik a csendtűrő képességünk. A szocializáció során, már gyerekkorunkban megtanítja édesanyánk, hogy „ha kérdeznek, válaszolj!”. Gyerekként a felnőttek kérdéseire kötelező válaszolni, a szóbeli válaszadás kényszere a tisztelettel kapcsolódik össze. A vállát rángató kisgyerek udvariatlan, az aki, azt mondja bizonytalanságában, hogy „Nem tudom” vagy „Mindegy”, az udvariasan helyt állt a beszélgetésben.
Mire felnőtté válunk, programozottak vagyunk az alapvető normák tekintetében, elvesznek az ösztönök és már elsősorban nem cselekvésekkel kommunikálunk. Vagyis csak azt hisszük, hogy nem. Szándékaink szerint, tudatosan a szavainkra, ezt követően a tetteinkre koncentrálunk, de a csend szerepe a feledésbe merül. (Egyes kutatások szerint a nonverbális kommunikáció adja a kommunikáció kb. 90%-át, ám ez nagyon szituációfüggő. Szerelmet vallani, alapvető érzéseket kifejezni szavak nélkül is lehet, ám atomfizikai előadást tartani kissé nehézkes lenne. )
Aki felnőttként megtanul a csenddel és a cselekvésekkel is ugyanolyan tudatosan kommunikálni, mint ahogy azt a szavakkal teszi, az javíthat emberi kapcsolatain, vagy akár lépéselőnyre tehet szert az üzleti életben.
A Csend – Beszéd – Cselekvés egyensúlya
A női – férfi párkapcsolatban talán a legszembetűnőbb az eltérés a kommunikációs mintázatok között. A nők beszédesebbek, míg a férfiak tetteik által többet kommunikálnak. Ennek biológiai (eltérő agyműködés) és szocializációs (kisfiúkat bátornak, cselekvőnek nevelik, mint a vadászatok idejében, míg a kislányok erénye a gondoskodás, az utódok nevelése, a családi kapcsolatok ápolása) okai is vannak. Érdemes látni, megfigyelni a különbségeket, és a másik félhez is igazodni, ha közös nevezőre szeretnénk jutni (pl: Bocsánatot kérni tettekkel is lehet – egy apró ajándék vagy egy bűnbánó mosoly is kifejezi).
Emberi kapcsolatainkban ugyanolyan fontos a Csend: a lecsendesedés, önmagam megismerése, megtalálása, a belső figyelem, a Cselekvés: a közös élmények, az együtt mozgás, az érintések, és a Beszéd: a kimondott és a gondolati szavak (gondolat =belső beszéd, intraperszonális kommunikáció).
Párbeszéd során csak 50%-ban én beszélek, a másik 50% a partneré. Az ő 50%-a alatt nekem nem csak hallanom kell a mondandóját, hanem meghallgatnom, figyelnem. Nem a saját gondolataim között cikázok ilyenkor, hanem a gondolataimat elcsendesítve, befogadó állapotba helyezkedek. Mert nem csak beszélni, hanem beszélgetni akarok vele.
A szeretetnyelvek ismerete, használata ugyanerre az egyensúlyra vezet a tettek, szavak, ajándékozás, közös programok szervezése és a segítségnyújtás felsorolásban csak egy helyen szerepel a beszéd, a többi szeretetnyelv a Csend – Beszéd – Cselekvés valamilyen kombinációjára épülő kommunikációs csatorna.
Konfliktuskezelésben az eredményesség nagyobb része nem a szavakon múlik – persze a rosszul megválasztott szavak elronthatják. Az érzelmi összehangolódáshoz lecsendesedés, összpontosítás és figyelem szükséges, valamint a helyszín, időzítés, gesztusok is meghatározók. A kongruens kommunikáció azt jelenti, hogy szavaink, testbeszédünk összeillik, egymást erősíti. Hiába az üres szavak, ha nincs mögötte tett, és hiába tevékenykedünk szorgosan a konfliktus megoldásán, ha a másik fél tud róla. A „Jól kell csinálni és jól kell beszélni róla” tétel ugyanolyan igaz a társadalmi felelősségvállalás esetében, mint amikor a személyes márkánk építéséről beszélünk.
A csendtűrés fejlesztése
A Csend – Beszéd – Cselekvés hármasból a csendről esik a legkevesebb szó. A csenddel bánunk a legkevésbé tudatosan, ezért itt mindenképpen érdemes fejlődnünk. A következő blogbejegyzésemben a „Csendtűrés fejlesztése a mindennapokban” lesz a téma, konkrét példákon keresztül fogom bemutatni, hogy mikor és miért előny, ha jó a csendtűrő képességed.
Székely Ágnes
Kommunikációs mentor
